1. rész Egy kisebb cégnél dolgoztam néhány éve. Teltek a napok, a hetek, a hónapok és fülig szerelmes voltam a barátnőmbe, aki mellesleg gyönyörű volt, nem fojtott meg a szeretetével, de nagyon szeretett. Alig vártam, hogy vége legyen a munkának, és ha nem a haverokkal mentem el valahová, akkor mindig hozzá mentem.

Egy napon egy új fiú lépett be a céghez, Zsoltnak hívták. 180 cm magas, nagyon férfias, sötétszőke, kék szemű, jó alakú, izmos srác volt, aki mindenkire mosolygott, jó volt a humora, és hamarosan a kis munkahelyi társaság középpontja lett. Eddig nem is lett volna semmi probléma, de a nyár közeledtével fehér rövid ujjú ingbe kezdett járni. Amikor megláttam izmos és szőrös karját, nem tudtam a szememet levenni róla. Egészen megzavart - napokra. Állandóan csak az izmos szőrös karjára gondoltam. De mint minden újdonság ez is csak 3 napig tartott. Annyi változás azonban történt, hogy próbáltam többet beszélgetni vele, addig is tudtam a karját figyelni.

Egy reggel, nem a fehér ingbe jött, hanem valamilyen pólóban, így le kellett vennie a pólót és felvenni az inget. Véletlenül, de tényleg bent voltam a szobában, ahol az átöltözés történt. Felső testén minden izom látszott, barna volt, de szőrtelen. Ahogy ott járkált félmeztelenül - ketten voltunk a szobában - nem tudtam, hogy csináljak úgy, hogy ne vegye észre, hogy magamon kívül vagyok. Talán inkább az a jobb szó, hogy szabályosan rosszul voltam: nagyon vert a szívem, remegett a kezem, még a vér is kimet belőle és nem mertem már az asztaltól se felállni, mert biztos, hogy ott halok meg szégyenemben, ha észreveszi felizgulásomat. Hogy-hogy nem, kijutottam a szobából, de mint előzőleg is, ismét nagyon zavart lettem. Barátnőm rögtön észrevette, hogy valami történt. De este lerendeztük egy gyors menettel a dolgot, és kis barátnőm megnyugodott, hogy megint nem nőztem be az ebédszünetben valahol. Napokig csak arra vártam, hogy minél többet a közelében legyek. Persze nem volt olyan nehéz, mert hasonló magasságú és jó kötésü srác voltam, és nem lehetett engem nem észrevenni.

Hamarosan jól összehaverkodtunk, a barátnők is megismerték egymást. Együtt jártunk bulizni. Mivel korábban külföldön éltem, nagyon imponált neki, hogy jól beszélek németül és a cég vendégeivel mindig én mentem mindenhová a fönökséggel együtt. Sokat mesélt rólam szüleinek és a barátnőjének. Hamarosan gyanúba is keverték otthon, hogy mit áradozik egy barátjáról, mintegy buzi. Nagyon megijedt, hogy otthon lebuzizták, ettől kezdve kevesebbet jártunk el együtt szórakozni, nem mentünk annyit együtt ebédelni. Nagyon ki voltam a helyzettől, és észre is vette rajtam a barátnőm, de mindig sikerült valakire vagy valamire ráfognom a rosszkedvűségem okát.

Hamarosan újabb sokk ért. Zsolt egyik reggel nem öltönynadrágban jött dolgozni, hanem farmerban, és a szobájában kellett átöltöznie. Persze teljesen véletlenül megint ott voltam. Ott állt előttem kisgatyában. Gyönyörű izmos lábai voltak, de olyan szőrösek, hogy én még olyat nem láttam. Vastag sötétszőke, göndör szőr. A verejték kivert, szabályosan rosszul lettem, a vérnyomásom 180/120 volt, azt hittem ott halok meg a látványtól. Miután tett-vett előttem, kicsit szégyenlősen, megkérdeztem, hogy a popsija is ilyen szőrös-e. Letolta a gatyáját, és akkor megláttam azt, amit már a nadrág alapján is sejtettem, hogy gyönyörü a segge is, és szintén szőrös volt. Mondanom se kell, hogy aznap dolgozni már nem tudtam, annyira megzavart a látvány. Másról nem is tudtam gondolkozni csak a lábát és a seggét láttam mindenhol. Kitört rajtam a pánik, hogy akkor most már meleg vagyok. Gondoltam, egy hét betegállomány majd segít felejteni és kitisztul a fejem. Zsolt nagyon megijedt, hogy valami bajom van. Minden nap felhívott, és órákig beszéltünk mindenről vidáman és felszabadultan. Ettől azonban még rosszabbul lettem. Már minden gondolatom ő volt. Attól féltem, hogy a barátnőm valamit észrevesz, ezért minden nap többször is voltunk együtt. Azért az az időszak nagyon strapás volt. De semmit nem vettek észre a körülöttem lévők. Amint visszamentem dolgozni, Zsolt azt mondta, hogy elejét vegye minden további buzi-vádaskodásnak otthon, el kell mennem hozzájuk, és be akar mutatni a szüleinek is.

Mivel vidékről járt be dolgozni, nem volt egyszerű kiugrani hozzájuk. A családlátogatás megesett, nagyon szimpatikus szülei voltak, a papával sörbarátságot kötöttem. A szülők pedig megnyugodtak, hogy Zsolt jó társaságban van. Persze, nagyon zavarban voltam végig, amit csak fokozott, hogy Zsolt az apja előtt állandóan ölelgetett, amit azelőtt soha nem tett. El lehet képzelni, hogy kivoltam. Már a puszta átkarolástól is izgalomba jöttem. Még szerencse, hogy a sört asztalnál ittuk és nem valami kricsniben, ahol állni kell a pultnál. Zsolt meg, miután átöltözött feszes farmerjába és pólójába, és odaült mellém szinte nyomta fel a vérnyomásom. Mikor az apja kiment, azt mondta, hogy nagyon szimpatikus vagyok a szüleinek és most legszívesebben leteperne a földre. Földbe gyökerezett a lábam, és ezután már csak azt vártam, hogy Zsolt menjen el mellőlem, hogy fel tudjak állni a székről simán és feltűnés nélkül. Miután a szülőkkel megbeszéltünk mindent, amit ilyenkor lehet, Zsolt kérte, hogy menjek be a házuk emeletén lévő szobába, mert megmutat nekem valamilyen játékprogramot.

Fogalmam sincs már, hogy milyen volt a program, meg miről szólt, csak arra emlékszem, hogy Zsolt levette a nadrágját, mondván, hogy nyár van és meleg és mondta, hogy én is vegyem le nyugodtan. Azt gondoltam, hogy ez a fiú becsavarodott, hogy így játszik a tűzzel. A nadrágomat persze hogy nem vettem le. Elképzeltem, hogy a papa érdeklődve benyit én meg ott vagyok a fián. Zsolt azonban kitalálta, hogy mit gondolok, mert csak annyit mondott, hogy nem jönnek fel a szülei, mert mindjárt elmennek. Leült mellém egy szál pólóban és gatyában és a joystickkel kezdett játszani, miközben a TV-képernyőre szegeződött a szeme. Egyszer csak a bal kezével megfogta a jobb kezemet és a szőrös combjára tette. Azt se tudtam, hogy most mit csináljak: tiltakozzak vagy kimenjek a szobából. Győzött az ösztön. Elkezdtem a szőrös combját simogatni, és egyre feljebb csúszott a kezem, míg el nem értem az egyik golyóját. Erre felszisszent, majd bekapta a fülemet és szenvedélyesen elkezdte csókolgatni. Minden gátlásomat elfelejtettem. Ledobtam magamról a nadrágot, és az ingemet, róla pedig letéptem a pólóját, hátradöntöttem a kanapén és vadul csókolózni kezdtünk. Előbb a száját, majd a fülét és nyakát csókoltam. Azután lejjebb mentem: a mellbimbójára majd a szőrtelen hasát puszilgattam. Ekkorra már hatalmas volt a farkam. Zsolt ezt észre is vette és lehúzta az alsónadrágom is, mint aki életében nem evett, rávetette magát a farkamra.Először csak a makkot simogatta a nyelvével, majd bekapta, ami belefért, ki-behúzta a szájából, jobb kezével pedig a farkát verte. Egyikünk se akart elmenni még.

Vadul csókolóztunk és simogattuk egymást. Kértem, hogy feküdjön hasra, mert szeretném a világ - nekem- legjobb seggét megsimogatni. A két kezembe elfért a két kis szőrös gerezd. Ekkor mentem el először. Zsolt meg is lepődött, de mondtam, hogy ez nálam nem probléma, én a napi többhöz vagyok szokva, ne aggódjon. Alig vártam, hogy szétnyaljam a seggét. Zsolt nem akarta engedni, de nagyobb volt benne a vágy, mint a szemérem, így nemsokára már a nyelvemmel hatoltam kis, még szűk lyukába. Próbáltam az újjammal egy kicsit kitágítani, de nem engedte. Leültem és mondtam, hogy üljön velem szembe, az ölembe. És ez a gyönyörü, izmos test ott ült rajtam, a szőrös karok körbefonták a nyakamat, a szőrös combok között pedig ott állt a farkam, amiről Zsolt alig tudta levenni a szemét. Nagysága és szabályossága teljesen rabul ejtette. Akkor még nem tudtam, hogy ez mekkora összekötő kapocs lesz az elkövetkező időszakban. Simogatni kezdtem a fenekét és próbáltam a lukhoz egyre közelebb kerülni a kezemmel. Sikerrel, már csak mély sóhajok jöttek belőle a tiltakozás helyett. Hanyatt fektettem és felemeltem a lábait, és csak annyit mondtam, hogy akármi is történik, most szétkúrom. Ideje tiltakozni nem volt, mert gyorsan bent voltam, s a kezdeti fájdalmai után artikulátlan hangok jöttek ki belőle. Egyszerre mentünk el. Soha nem volt addig annyira jó, mint akkor.

2. rész

Nem tudom, hogy ki hogy volt az első ilyen alkalma után, de ez lévén az első kapcsolatom a 20-as éveim közepén, nagyon kizökkentett a napi kerékvágásból. Először nem is a félelem, hogy mi van akkor, ha megtudják, hanem az élmény újszerűsége az, ami nagyon megváltoztatott átmenetileg. Másnap alig vártam, hogy találkozzunk reggel a munkahelyen. De nem szóltunk egymáshoz, sőt szinte félve néztünk egymásra. Talán attól féltünk, hogy valaki valamit észrevesz, nem tudom, de azért sejtettem, hogy valami olyan történt velem, amit nem lenne nagyon jó megbeszélnem a haverokkal. Bezzeg a női hódításokat részletesen kibeszéltük: de tényleg, az utolsó pillanatot is, meg az összes többit, ami előtte volt.

Külön mentünk ebédelni. De annyira el voltam foglalva a saját gondolataimmal, hogy nem is akartam egyelőre beszélni róluk, még Zsolttal se. De azért, ha valami miatt egymás mellett voltunk, pl. az asztalánál álltam meg, szinte szikrázott a levegő közöttünk a remegő feszültségtől. Igy teltek a napok. Naponta bizonygattam magam előtt, hogy nem igazán történt semmi, csak valamit kipróbáltam, ami nem volt túl rossz. Meg különben is: nekem ott van imádott barátnőm, akivel ezután sokkal több időt kezdtem el tölteni. Persze, lopva sokat néztem Zsoltra, de ő is kerülte a tekintetemet. Neki sem volt könnyű. Mint utólag megtudtam, nagyon fájt a kis gyönyörű segge még napokkal később is.

Ahogy múltak a napok, egyre rosszabb volt, hogy nem beszéltünk és kezdett hiányozni, hogy nem érinthetem meg. Akkor egy kis gonoszságot eszelt ki Zsolt ellenem - később elmondta - elkezdett minden nap nem öltöny nadrágban járni dolgozni, hanem farmerban. Vagy úgy intézte, hogy a munkahelyen öltözzön át és legalább egy nő lássa a részleteket, vagy abban volt egész nap. Egyik rosszabb volt, mint a másik. Ha látta valamelyik kolléganőm a nagy vetkőzést, akkor azt beszélték egész nap a szobában, ahol ültem, hogy milyen izmos és szőrös lába van Zsoltnak, és hogy mi mindent nem csinálnának vele, ha egyet kívánhatnának. A másik lehetőség az volt, hogy a tényleg jó alakú seggével egész nap ott feszített körülöttem. Egy kis időbe telt mire rájöttem, hogy én is bejövök olyan nadrágban dolgozni, amelyeket barátnőm nagyon szeretett, hogyha hordtam. Ezek egy kicsit feszültek rajtam, és elöl látszott, hogy mekkora az én kis csomagom, hátul meg formás kicsi hátsóm, ami tényleg volt (nem dicsérni akarom magamat). Ez azután meghozta a nem várt hatását. Másnap a kolléganőim, egész nap azt hajtogatták, hogy milyen jól áll nekem a nadrágom, és hetekig utána még az volt a téma, hogy egy jó seggű hapsival milyen jó lenni. Hát ebben egyetértettünk! Zsolt egészen odalett a látványomtól. Hirtelen minden dolga körülöttem támadt. Alig vártam, hogy valahogy egyedül maradjunk. De hát az nem jött össze sehogy se. A kezdeti vele kapcsolatos bizsergető érzés mellett el kezdett hatalmasodni rajtam a félelem, hogy valami olyat kezdek, aminek nem lesz jó vége.

Több mint egy hét telt el a szüleivel való találkozás óta, amikor a napi munka végeztével indultunk a kollégákkal haza. Vártuk a liftet, és persze ilyenkor mindenki be akart szállni egyszerre. Én is és Zsolt is ott álltunk egymástól jó távol a lift előtt, amikor kinyílt az ajtó, benyomultunk, és Zsolt ott is állt előttem a liftben. A lift tömve lett. Nemcsak, hogy nem fért be mindenki, de még túlsúlyosak voltunk, így valakinek ki kellett szállni. Ideges remegés fogott el. Néha a hetedik emeletről gyorsan le lehet jutni a földszintre, ha közben sehol nem kell megállni. Most azonban nem bántam volna, ha legalább egyetlen emeleten megállunk és Zsolt ott marad mellettem. Megálltunk a hatodik emeleten. A lift ajtó kinyílt, de senki nem akart kiszállni, beszállni meg senki se tudott, és arra vártunk, hogy majd csak becsukódik a lift ajtaja. Ekkor Zsolt, aki nekem háttal állt, lassan nekinyomta előbb a popsiját farkamnak majd az egész izmos hátát mellkasomnak, szinte nekiszorított a lift falának.

Hát, nyelni nem tudtam az ijedtségtől, mert hatása a nyomulásnak kapitális volt a nadrágomban fél pillanat alatt. Ha eddig egy kicsit feszült rajtam a nadrág, akkor most a gombok a sliccén továbbfeszültek... Elfogott a félelem, hogy ha most ki kell szállni a liftből, akkor nem tudom mi lesz. Persze, a bal kezemmel közben szőrös karját simogattam, hogy fokozzam a jó érzésemet, majd lassan megszorítottam a kezét. Nem tiltakozott. A félelmem és a jó érzés viszonylag sokáig tartott, mert minden emeleten megálltunk, még ötön, összesen. Közben attól féltem, hogy nem elég, hogy kőkemény a farkam és mivel nem tudott kényelmesen kinyújtózni ezért egy kicsit fájt, de mi lesz, ha ott elmegyek. Hogy ezt megelőzzem, mert éreztem, pillanatokon belül be fog következni, négyjegyű számokat kezdtem összeadni. A megelőzés sikerült. De ki kellett szállni a liftből hamarosan. Most tudtam meg először, hogy milyen, amikor azért teszem a táskámat magam elé, hogy eltakarjam harcra kész farkamat. Zsolt is kiszállt a liftből előttem, rám nézett hatalmas csillogó szemével megnyalta szája szélét és elindult kifelé az épületből. Egy kollégám kezdett hozzám beszélni, így nem tudtam Zsolttal menni, de percekbe került mire munkatársammal két értelmes szót tudtam váltani. Megviseltek a liftes élményeim, mert félelmetesen gyorsan éreztem meg a forróságot a nadrágomban. Ilyet még korábban nem tapasztaltam. Elhatároztam, hogy beszélek Zsolttal, amint lehet.

Napok teltek el, de valahogy nem jött össze, hogy beszéljünk. Mivel továbbra is keményen nőztünk külön-külön még az ebédidőben is, ezért nem tudtunk négyszemközt lenni. Egyszer a folyosón beszélgettem, azt hiszem az egyik kolléganőmmel, amikor megállt mellettem vagy inkább közvetlen közelemben. Szinte éreztem forróságát. Megvárta, míg befejezzük a beszélgetést, és azt mondta, hogy szeretne velem beszélni. Egy pillanat alatt gyomromban volt az ideg, Zsolt hangja pedig határozott volt és nem tudtam, hogy mi fog következni. Lementünk egy emelettel lejjebb, ahol le lehetett ülni a folyosón és nem voltak annyian. Egymásra néztünk, de nem tudtunk egy szót se szólni. Csak azt láttam nadrágján keresztül, hogy Zsolt farka egyre nagyobb lesz. Ez villámcsapásként ért, és az enyém is egyre nagyobb lett. Életemben először rágyújtottam, mert nem bírtam a feszültséget. (Zsolt ugyanis cigizett). Megbeszéltük, hogy ez így nem megy tovább, mert mind a ketten nagyon féltünk, hogy mi lesz, ha valaki megsejt valamit kettőnk kapcsolatáról. Elmeséltük, hogy mi történt velünk az elmúlt héten, meg minden mást. Csak egyet nem: hogy mi lesz velünk. Ezt egyikünk sem merte szóbahozni. Csak hencegtünk egymás előtt legújabb nőügyünkkel, amit a hétvégén hoztunk össze. Nem tudom, volt-e már nektek olyan, hogy beszéltetek valakivel, de közben szikrázott a levegő köztetek és szemetekkel majd felfaltátok a másikat. Valami ilyesmi történt most velünk. Mivel a lényegről nem beszéltünk, ezért lelkileg is kielégitetlenül indultunk vissza dolgozni. Engem nagyon megviselt Zsolt jelenléte és hogy nem beszéltünk arról, amiről nagyon akartunk, csak büszkeségből vagy talán félelemből. A beszélgetés után nem a szobámba mentem, hanem a WC-be, hogy megmossam az arcomat, és egy kicsit lehiggadjak. Nagyon elmerültem a gondolataimban, amikor valaki hátulról átölelt és belecsókolt a fülembe. A hatás felért egy ősrobbanással. Farkam már állt is, és elkezdtem Zsolt szőrös karját simogatni, miközben hol a fülemet, hol a nyakamat csókolta előbb a jobb oldalon, majd a bal oldalon. Eközben akkorra már álló farkát a fenekemhez dörzsölte és kúró mozdulatokat kezdett imitálni. Hátranyúltam és megfogtam a seggét és masszírozni kezdtem. Csókolóztunk és nagyokat sóhajtottunk. Tudtam, hogy kell valaminek történnie, különben olyan alhasi fájdalmaim lesznek este, hogy rosszul leszek tőle.

Bementünk az egyik WC-be, és legnagyobb meglepetésemre Zsolt már a sliccemet gombolta ki nagyon ügyesen és a következő pillanatban már a farkamat szopta - teljes beleéléssel. Akkora voltam, mint még soha talán. Fejét teljesen rányomtam a farkamra. Szegény majd megfulladt, de nem tiltakozott, mert mint később elmondta, három napja arról álmodott, hogy csak még egyszer az életében leszophasson. Hát most azt tette, és nem tudom, hogy csinálta, de igazi tehetségnek bizonyult ebben (is). Közben kezével a mellbimbóimat dörzsölgette és a szőrös hasamat és mellemet simogatta. Lassan lecsúszott a kezem és felemeltem magamhoz, és vadul csókolni kezdtük egymást nagy szenvedéllyel. Majd leguggoltam és elkezdtem a farkát nyalogatni, miközben gyönyörűen izmos és szőrös combját simogattam. Számba vettem golyóit, aminek egy halk nyikkanás volt az eredménye majd egy nagy, mélyről jövő nyögést hallottam, és Zsolt lassan megfordult. Ismét ott volt előttem izmos és szőrös, kerek feneke. Csak masszíroztam és élveztem, ahogy a göndör sötétszőke szőr csiklandozta a tenyeremet. Zsolt türelmetlenül szólt, hogy nyaljam már ki, mert mindjárt elmegy és előtte még érezni akarja a nyelvem a seggében. Ez volt ott a hab a tortán. Körbecsókolgattam a lukát, majd nyelvemmel lassan egyre kisebb köröket írtam le az élvezetek kapujában. Lassan szétfeszítettem az ujjammal a seggét, és nyelvemet olyan mélyre nyomtam, ahogy csak tudtam, miközben simogattam, seggét és combját elöl felváltva. Majd felálltam és ismét vadul egymásnak estünk.

Egyszerre mentünk el megint. Zsolt nem győzött csodálkozni, hogy hogy jön ki belőlem ennyi minden, de nem vette észre, hogy belőle legalább annyi jött, mint belőlem, ha nem több. Most még jobb volt, mint az első alkalommal.

3. rész

A WC-s kaland után komolyan el kellett gondolkodnom arról, hogy most mi is történik velem és velünk. Nagyon felszabadult voltam, hogy három hónap alatt, mióta Zsoltit ismerem, mi minden történt velem. Megismertem valakit, akit soha nem vágytam megismerni, és teljesen kifordította a napjaimat. Ugyanakkor, amennyire felszabadulttá tett, ugyanannyira letaglózott a gondolat, hogy ebből nem lehet soha semmi, olyan családi háttérrel, mint amilyen Zsoltnak és nekem volt külön-külön és együtt, meg, hát, az emberek gondolkodása miatt is. Ő egy kemény, macho családból jött, volt egy bátyja és egy húga. Kinézetre Zsolti se volt semmi, de a bátyja ... . Hát, most így utólag azt mondom, hogy ő a klasszikus férfiideál, nemcsak az arca, hanem a testalkata is, a viselkedése pedig gyengéden macho volt. Majd kellő időben mesélek róla is. A papa egy olyan férfias hapsi, nem szép, de nagyon kemény darab.

Zsolti sem sikerült rosszul. 180 cm magas volt, atletizált nagyon sokáig, így nagyon arányos volt minden tagja. Sötétszőke, szemébe lógó haját és dús szemöldökét, markáns arcvonásait, nagy tenyerét és szép hosszú ujjait, keskeny csipőjét és jó formájú lábait nehéz volt nem észrevenni. Az együttes hatás pedig - én ugyan elfogult vagyok - de full full volt. Én sem voltam rosszul kinéző, de mellette nem sok esélyem volt, ha ugyanazért a nőért indultunk együtt. Még akkor is, ha akkor barna, nagyon göndör hajam, kék szemem, szintén keskeny csipőm és jó alakom volt. Magasságunk szintre teljesen megegyezett. Kettőnk közül nekem volt jobb a szövegem, de Zsolti olyan eképesztően kihívóan tudott viselkedni, hogy szinte csodáltam érte. Nála szőrösebb pasival azóta sem találkoztam. Ezt nagyon szégyellte, talán előttem érezte először, hogy ez másoknak mit okozhat. Szóval Zsolti egy igazi jó hapsi volt nekem, aki nagy zöldes szemével mindig mosolygóan nézett mindenkire. Mivel sokáig sportolt, nagyon harmonikus volt a mozgása. Ha pl. elmentünk dizsibe, akkor mindenki meghalt mellettünk. Csak hivatásos táncos maradt mellettünk meg a parketton. Ez lehet, hogy így túlzásnak hangzik, de csak képzeljetek el két fiatal, jó alakú hapsit, akikből dől a hülyeség, és nagyon felszabadultak .... Így nem csoda, hogy majdnem mindent nőt sikerült előbb vagy utóbb becserkészni. Ezek persze inkább skalpvadászatok voltak, de szenvedélyünk miatt fontos volt, hogy legyen mindig sikerünk. A barátnők ezt nagyon nehezen viselték. Hatalmas botrányok voltak, havonta egy kis szakítás, azután a menetrendszerű visszatérés. És mindent ment a régi kerékvágáson.

Szóval, elhatároztam, hogy - mivel ezt a kapcsolatot, bármennyire is fájt, egyre jobban nem tudtam fenntartani - megszakítom a kapcsolatot Zsoltival. Nem volt könnyű döntés, de nem láttam, hogy mitől lehetnénk környezetünktől nem megvetve, általuk elfogadottak lenni. Sehogy. Zsolti nem értette, hogy mi történt. Ugyanúgy viselkedtem, mint addig, csak nem adtam alkalmat semmilyen közeledésre, a sikamlós közeledései elől kitértem. Viccein nem akartam nevetni, bármilyen jók is voltak. Ez így ment egy hónapon keresztül. Sikeres hárításaimon nagyon felbuzdultam, és úgy gondoltam, hogy akkor ez így menni fog. Úgy éreztem, hogy győztem. Már nem gondoltam annyit Zsoltira és az együtt töltött percekre. Próbáltam elhessegetni, mind nagyobb sikerrel azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor karjaim között tartottam. A hatás nem maradt el.

Zsolti eleinte nem igazán vette fel kitéréseimet, azt hitte valami új nő van a dologban. De azért nagyon akarta tudni, hogy hova sietek munka után és mit csinálok hétvégén. Nem akarta elhinni, hogy a gyönyörű barátnőmmel voltam. Azt mondta, hogy ezt nem fogom neki soha bemagyarázni. Pedig így volt. Egy jó idő után, Zsolti egyre komorabb lett. Többször jött be borotválatlanul dolgozni, amit soha nem tett korábban, annál is inkább, mert erős arcszőrzete volt, még ha szőkésbarna is. Szemei beesettek lettek. Már nem jött oda hozzám, csak sóvárogva nézett rám egyre messzebbről. Nem kezdeményezett beszélgetést se velem, és senkivel sem, ha én is ott voltam. Munka után nem ment rögtön haza, hanem megvárta míg hazamegyek és csak utána ment el a cégtől. Nappal egyre kevesebb viccet engedett el, viszont nagyon belemerült a munkába. Hát azért anyagi haszna is volt ennek a sok munkának, mert negyedév múlva előléptették. Az előléptetése alkalmával rendezett koccintáson csak egy teljesen semleges gratulálommal elintéztem, és úgy éreztem, hogy akkor győztem véglegesen. Utólag az elmondásából tudom, hogy ez tette be nála a kiskaput. Zsolti elkezdett fogyni, és halvány korábbi önmaga sem volt már, de hát azért jó hapsi maradt, csak egy kicsit megroggyant. Barátnője előtt megjátszottam a tudatlant, hogy én, mint a legjobb barátja nem tudom, hogy mi van vele. Az én kis nőcim, Réka is kezdett aggódni Zsolti miatt. Akkor úgy gondoltam, hogy ennek így kellett lennie !

Így telt el talán két hónap, amikor Zsolti egyszer nem jött be dolgozni. Majd másnap se. És utána se. Mindenki tőlem kérdezte, hogy mi van vele. Én tényleg nem is tudtam, hogy miért nem jött, de nem is értettem, hogy miért tőlem kérdezik, hiszen nekem, akkor már nem volt több közöm hozzá, mint bármelyik másik munkatársamnak. Talán egy hét múlva, hogy Zsolti nem jött be dolgozni, csörgött munka közben az asztalomon a telefon. Felvettem. Zsolti édesapja szólt bele. Azóta is azt gondolom, hogy infarktusközeli állapotba kerültem a pillanat töredéke alatt. Egy szót se tudtam szólni a meglepetéstől. Szám kiszáradt, szívverésem felgyorsult, tenyerem izzadni kezdett és tényleg az ájulás kerülgetett. Próbáltam laza és könnyed lenni, mint amilyennek megismert, de azt hiszem ez nem nagyon jött össze. Laci bácsi, mert így hívták Zsolt apját, azt kérte, hogy menjek már látogassam meg Zsoltit, mert nagyon furcsának tartja, hogy Zsolti otthon fekszik lázasan, és a legjobb barátja nem hívja fel és nem látogatja meg. Kérdeztem, hogy mi a baja, de azt válaszolta, hogy az orvosok nem találtak semmit nála, és hogy biztos a sok munkától teljesen kimerült. Lehet, hogy hülyék az orvosok, de Zsolti baja nem ez volt, szerintem. De hát én nem az orvosin végeztem, így nem értettem, hogy az orvosok mire gondolnak, amikor általános testi kifáradásról és stresszről beszéltek a kimerülés okaként. Laci bá' dörmögő hangján csak azt mondta nagyon nyugodtan: "Andriskám, kérlek, gyere ki a fiamhoz, nagyon vár téged!" és arra kért, hogy próbáljak az elkövetkező napokban valamikor időt szakítani Zsoltira és menjek ki hozzájuk. Ha kell, bejön értem a céghez munka után kocsival. (Még most is megkönnyezem Laci bá' kétségbeesett kérését.) Laci bá' beszélgetésünk egy-két perce alatt lerombolta addig felépített váramat, amelynek a falai mögé bebújtam Zsolti elöl. Győzedelmi érzésem órák alatt eltűnt. Előre megfontoltan gonosznak éreztem magamat. Azon a délután én minden voltam magam előtt, csak jó fiú nem. A szégyenérzet másnapra teljesen úrrá lett rajtam. A következő napon rászántam magamat, hogy kimenjek Zsoltiékhoz. A munkaidő vége előtt vagy egy órával elindultam hozzájuk. Még csak kora este volt, amikor megérkeztem a házuk elé. Csöngettem egyszer, majd még egyszer és még egyszer, de nem nyitott senki sem kaput. Hirtelen zördült a kapuzár és egy magas, nagyon-nagyon helyes izmos, szőrös férfi nyitott kaput egy szál bermudában. Nagyon zavarba jöttem, és megkérdeztem, hogy Zsolt itthon van-e. Bólintott és nagy szemekkel rám meredve, csak annyit kérdezett, hogy én vagyok-e András. Mondtam , hogy igen, majd csak annyit kérdezett számon kérően, hogy mi történt, hogy "kegyeskedtem " kijönni Zsoltihoz. Nagyon kényelmetlenül éreztem magamat, talán soha ennyire nem. Gyomrom görcsben volt, szám megint kiszáradt. A férfi, aki Zsolt bátyja volt és Tamásnak hívták, bekísért a házba és felmentünk az emeletre, Zsolt szobájába. Benyitott, és beléptünk, majd Tamás gyorsan ki is ment a szobából.

Zsoltra néztem, aki ágyában feküdt, azon az ágyon, amely nem kihúzva, első "kapcsolatunk" színhelye volt. Nagyon sápadt volt, de szeme most is mosolygott, mint mindig. Így beesett arccal is iszonyúan jól nézett ki. Nem volt rajta semmi felül, mindkét karja a paplanon volt. - Miért nem jöttél el, annyira vártalak! - mondta, majd folytatta: - Ne mondd, hogy nem értél rá! Egy hete csak azon gondolkodom, hogy mit tettem, hogy ki akarsz rekeszteni az életedből. Hát nem vetted észre, hogy csak miattad dolgozom ennél a dög unalmas cégnél? Mi van veled? Találtál valaki mást? Már nem vagyok neked jó?

Ekkor láttam az első könnycseppet a bal szemének a sarkában. Azt hittem, hogy ott helyben elájulok. Olyat éreztem, hogy a világ kifordul velem együtt. (Ilyen fordult már elő korábban velem, hogy a meglepetéstől lement a vérnyomásom és hirtelen összecsuklottam, ezért egy nap kétszer kellett kávét innom.) Miután a vér kiment a fejemből, leültem Zsolti ágyának a szélére. Zsolt nagy szemeivel nyugodtan nézett rám, választ várt. Nem tudtam megszólalni még egy jó ideig. Kezét odacsúsztatta az enyémhez, majd megfogta, megszorította és csak annyit suttogott: " Ne hagyj egyedül!" Nem vagyok egy könnyes típus, de folyt a könnyem, először csak az egyik szememből, majd mind a kettőből. Zsolti férfiasan szőrös kezében tartotta kezemet és megszorította. Csak egy szorítást várt tőlem. Csak annyit tudtam mondani, hogy ne haragudj, és ráborultam a mellére. Kezével beletúrt a hajamba és lassan simogatni kezdett, miközben azt suttogta, hogy nem akar elveszíteni. Fejemet felemeltem, odacsúsztam a fejéhez és megcsókoltam. A viszonzás nem maradt el. Megfeszültek izmai és szenvedélyesen magához ölelt.

Egy pillanat alatt felelevenedett bennem minden az elmúlt négy hónapból. Szorosan magamhoz öleltem és nyelvemmel behatoltam a szájába, ameddig csak tudtam. Testemet elöntötte a forróság. Zsolti szőrös lábát kiemelte a takaró alól és rátette a hátamra. Eközben kezemmel megfogtam a kezét és mind a kettőt a feje fölé szorítottam. Nem tiltakozott, megengedő volt. Hagyta, hogy szétcsókoljam a fülét, kiszívjam a nyakát. Nem mondott semmit, csak nagyokat nyögött és azt suttogta: "Csókolj, drágám". Ez volt a kulcsszó. Zakómat ledobtam, nyakkendomből kiszabadítottam magamat, letoltam a nadrágomat és a gatyómat. Ott álltam előtte egy szál faszban. Nem érdekelt, hogy a bátyja bármikor bejöhet. Ráfeküdtem Zsoltira, minden porcikáját érezni akartam. Zsolt jobb keze a farkamhoz csúszott és keményen megmarkolta. Balkezét feje fölött tartottam, jobb karjára pedig úgy ránehezedtem, hogy ne tudjon mozdulni. Ekkor éreztem először, hogy nem tud mit tenni, moccanni sem tud, ki van szolgáltatva nekem. A smárolástól kifáradt nyelvvel csúsztam a nyakára, hogy össze-vissza harapdáljam, majd lecsúsztam a mellére. Kezét elengedtem, és balkezemmel izmos mellét simogattam.

Zsolti nem csinált már semmit csak feküdt és várta a végkifejletet. Előbb a hasára csúsztam, majd fanszőrzetébe nyomta bele az orromat, hogy érezzem a farkának a szagát. Jobb kezével besegítette a farkát a számba és vadul szopni kezdtem. Zsolti aprókat nyögött, de még mindig nem mozdult. Lassan lecsúsztam a gyönyörű golyóihoz és azokat vettem be számba , majd engedtem kicsúszni őket egyenként. Tovább kalandozott a nyelvem. Semmit nem éreztem csak nagyon sok szőrt és még több szőrt. Lassan felemeltem szőrös combjait, hogy minél közelebb kerüljek a gyönyörünk kapujához. Közben Zsolt bevette a farkamat a szájába, kezével közben úgy szoritotta a faszomat, mintha soha nem akarná elengedni. Lassan kezdtem mozgatni a farkamat a szájában és olyan kellemes érzésem támadt, mint a barátnőm szájában még soha. Ahogy mozgattam, úgy lett a makk egyre nagyobb és keményebb. Szinte döftem a faszt a szájába, de nem tett semmit, csak éreztem, hogy majdnem a torkában vagyok. Nyelvem közben a lüktető lukát simogatta. Ez így ment percekig, majd halkan csak annyit mondott: "Kúrjál már szét". Megfordultam és merev faszomat úgy belevágtam a lukába, hogy felordított, de rögtön utána már csak azt ismételgette, basszál, basszál basszál ... Andris! Nem akartam gyorsan elmenni. Ezért kisebb szüneteket tartottam, közben belenyomtam a nyelvemet a fejébe vagy az ajkait harapdáltam. Nem tudom mennyi idő telt igy el, talán 10-15 perc, majd elkezdtem "járni" benne. Szegény Zsoltinak fájt, de csak annyit kiabált, hogy basszál szét ... . Előbb ő ment el, majd én rögtön utána. Miután megkapta a beöntést, ráfeküdtem és hosszasan csókolóztunk. Ekkor már sejtettem, hogy nem akarok Zsolttól elválni egyhamar, de valamit ki kell találnom, hogy valahogy együtt tudjak élni ezzel a kapcsolattal.

4. rész

Zsolt betegágyában történt hosszú szeretkezés kihozott belőlem olyan brutalitást, amivel korábban soha, semelyik barátnőmmel való kapcsolatomban nem találkoztam. Ez a "férfi gyengédség" nem volt azonos azzal a gyengédséggel, amire egy nőnek szüksége van. És mintha a levegő is másképpen vibrált volna közöttünk. Most, hogy eldőlt, hogy merre tovább Zsoltival, igazából nagyon boldog voltam. Zsolt is hamar rendbe jött és ismét a régi volt. Sok minden megváltozott a kapcsolatunkban. Azt hiszem ő megnyugodott, hogy "nem marad egyedül" és én is úgy éreztem, hogy valakinek rettentően szüksége van rám, aki ráadásul az én fullos krapekom.

Zsolt nagyon diszkréten úgy körberajongott, hogy szinte állandóan zavarban voltam, főleg eleinte. Ha társaságban voltunk, sosem ment messze tőlem, és gyakran kutatóan nézett rám, hogy minden rendben van-e velem, ott vagyok-e még. Ha ismeretlennel keveredtem szóba akár a munkahelyen vagy bárhol máshol, távolról figyelt. Hosszabb beszélgetések után mindig odajött hozzám és megtalálta a módját, hogy átöleljen vagy valahogy megérintsen. Később erről azt mondta, hogy azalatt az egy hét alatt, amíg betegen otthon volt, titokban éjszaka a párnájába sírt el engem. És megfogadta, hogyha megint összejön velem, nagyon fog rám vigyázni. Nem volt ez tolakodó vigyázás, de úgy alakította a dolgokat, hogy ott legyen ahol én és voltam. Eleinte ez furcsa volt, mert én ilyet akkor tettem, amikor belezúgtam egy lányba, és másra se tudtam gondolni csak rá. Akkor még engem a testiség ilyen új formája izgatott nagyon. Érzelmileg még nem kötődtem közel se annyira Zsolthoz, mint ő hozzám. De ez nem jelenti azt, hogy nekem ne jelentett volna semmit. Én kibírtam egy egész napot, ha pl. dolgoztam, hogy ne menjek át hozzá vagy ne hívjam fel telefonon. Valami nagyon fontos lett azonban: hogy minden nap legalább pár percre együtt legyünk - kettesben. Zsolti lelki kötődésén túl folyamatos fizikai kapcsolatra törekedett velem, ahogy már meséltem. Nem egyszer előfordult, hogy a munkahelyünkön, amikor mentem a folyosón és rajtunk kívül nem volt ott senki, Zsolt elkapott, belecsókolt a nyakamba, majd megcsókolt miközben izmos karjával átölelt és szorosan magához szorított. Nagyon jó érzés volt!! El lehet képzelni, hogy mennyire rettegtem, hogy egy ilyen szenvedélyes kitörés alatt és után valaki arra jár és meglát minket. Meg is fogadtuk minden alkalommal, hogy többet ilyet nem teszünk.

Már nem is tiltakoztam, amikor a liftben elkapott, sőt. Szinte minden héten legalább egyszer lifteztünk. Nem tudom leírni, hogy milyen az amikor tudod, hogy nem lehetsz valakivel tovább együtt fél percnél a liftben, de indulataidnak nem tudsz megálljt parancsolni és ráveted magadat a másikra. És tudod, hogy mindjárt kinyílik a liftajtó. A betegségéből való visszatérése utáni első szeretkezésünk is a lifthez kapcsolódik. Mentünk éppen ebédelni, beszálltunk a liftbe. Mindig együtt mentünk a kollégákkal ebédelni akár együtt, akár külön-külön is Zsolttal. Egy ilyen alkalommal előre mentünk, hogy asztalt foglaljunk a mellettünk lévő kis étteremben. Én azonban a nem Fszt melletti gombot nyomtam meg, hanem a P-t, a pincét. Ránéztem Zsoltra és többet nem kérdezett. Láthatta, hogy mindjárt kitör belőlem a férfiállat.

A pince több helységből állt, tele volt irodabútorokkal, asztalokkal és székekkel. Megfogtam Zsolt kezét és behúztam a legtávolabbi szobába, feloltottam a villanyt, az ajtót becsuktam mögöttünk. Ismertem a helyet, mert korábban az egyik kolléganőmmel voltam ott egy kis játékra, még Zsolt előtt. A szobában asztalok voltak egymás mellett, kiváló hely volt mindenre. Magamhoz húztam ezt a szép fiút, és csókolgatni kezdtük egymást egyre hevesebben. Megfogta a fejem, és keményen tartotta kezével, hogy kedvére csókoljon. Majd megfogta mindkét karomat, a testemhez szorította, szinte moccanni se tudtam, és így csókolta a nyakamat és játszadozott nyelvével a fülemben. Nagyon megrémültem egy felsejlő felismeréstől. Élveztem, amikor nagyon keményen hozzám nyúltak és kiszolgáltatva ott voltam a pasim karjai között. A kéjes érzés azonban egy pillanat alatt mindent elnyomott.

A kezdeményezést addig először Zsolt vette át. Szabályosan letépte rólam az inget, le is szakadt két gombom, amit egész délután nem tudtam a munkatársaimnak megmagyarázni az okát, és mindjárt leltárt tartottak, hogy melyik kolléganőm, hol és kivel volt ebédelni. (Rúzsnyomot nem találtak!) Rábukott a mellkasomra és nyelvével végigcsókolt, a mellbimbómmal játszott sokáig. Nagyon jó volt, soha ilyen korábban. Eközben csak annyi jött ki belőlem, hogy mééééééééég és erősen tartottam a fejét a mellem előtt. Az izgalom csúcspontja felé közeledtem, farkam már szinte fájt a gatyámban, alig vártam, hogy kiszabadítsa.

Zsolt most elcsodálkozott a farkamon és lassan módszeresen kezdte a tövétől a végéig nyalni, majd a golyóimat kapta be és masszírozta a szájában, majd bekapta, és csukott szemmel elkezdte szopni. Szívem majd kiugrott a helyéről, majdnem megint elmentem. Arra kért, hogy üljek fel az asztalra. Levette az ingét, letérdelt az asztal elé és tovább szopott olyan mohón, mint aki nem látott ilyet még soha, de tudta, hogyha egyszer megkapja, akkor ész nélkül tartsa a szájában, ameddig csak lehet. Lassan megint a tökeimet kezdte nyalogatni, majd elkezdett nyelvével lejjebb menni és még lejjebb és még lejjebb. Megfogtam a fejét és megkérdeztem idegenkedve, hogy most mit is akar, merthogy ez nekem nem jó. Zsolt felemelkedett és olyan erővel kezdett csókolni és ölelt át, hogy levegőt nem kaptam. Lassan elcsúszott a szája a fülem felé és azt mondta, hogy bízzak benne. Majd hanyatt döntött, mindkét lábamat felemelte és kicsit borostás arcát neki nyomta a seggemnek, nyelvével pedig a lukamt kezdte nyalni és próbálta benyomni egyre mélyebbre, miközben kezével a mellbimbómat dörzsölgette.

Nagyon jó érzésem lett, enyhe bizsergést éreztem, ami pár perc múlva már nagyon jó érzés lett. Levettem a nadrágomat és Zsolt felguggoltatott az asztalra és folytatta a nyalást, kezével pedig feszítette a lukat, amennyire lehetett. Szóhoz nem jutottam, csak azt tudtam kinyögni, hogy ne hagyja abba. Egyszer csak enyhe fájdalmat éreztem hátul, mintha valaki bedugott volna belém valamit. Ez volt Zsolt középső ujja, majd megint ugyanazt a fájdalmat, csak jobban erősebben (ez volt két ujja egyszerre), de közben nagyon érdekes érzésem volt. Ilyet még nem éreztem soha. Visszafektetett az asztalra, lábamat felemelte és benyálazott farkát lassan belém tolta. Nagyon fájt, lassan kezdett mozogni, majd egyre gyorsult. Izmai megfeszültek és egyre gyorsabban mozgott. Úgy éreztem, hogy szétrepedek. Zsolt teste fényes volt az izzadságtól, majd hirtelen felhördült, farkát kivette belőlem és szétfröcskölte tartalmát. Majd megcsókolt és abban a pillanatban én is elmentem. Ezután rám feküdt és úgy maradtunk mind a ketten, míg meg nem nyugodtunk.

(Folytatása a következő oldalon.)

Max Rob

(A story eredetileg a www.index.hu / Kolleszos homoszex élmények topikban olvasható. A történet címe a Pasi-Net szerkesztőjétől származik.)