|
 |
|
|
|
|
Hangos böfögésre ébredtem. Hatalmas szemekkel paslogtam, hogy ki van a szobámban, mire rájöttem, hogy az a lökött haverom ismét átállította a mobilomat, ami ezentúl a hívását ezzel a kissé undorító hanggal jelzi majd. Még szerencse, hogy nem valami ülepi dudahangot rakott be. Elképzeltem, hogy mekkora égés lett volna, ha mondjuk éppen akkor csörget meg, amikor a metrón vagyok! Roly különben jó fej, csak el kell neki nézni az ilyesmit. - Mondjad! - mormogtam bele a telefonba. - Nos, Angyalom, milyen barátod vagyok? Roly hangja csupa derű volt, én azonban kissé gyanakodva válaszoltam: |
 |
|
- Pótolhatatlan, szívjál meg! - utálom, ha Angyalomnak nevez. - Melót szereztem neked!!! Az ürge itt vár a másik vonalon, az anyagiakat félig már le is rendeztem, csak azért hívtalak, hogy megmondjam, ne tervezz semmit karácsony környékére. Party, haver!!! Nos??? -O.K. Roly a fogadatlan személyi titkárom. Nem dicsekvésként mondom, de a környéken már vagyok annyira ismert lemezlovas, hogy ne legyen üres a határidőnaplóm. Roly viszont olyan lelkesedéssel köti nekem az üzletet, hogy nincs szivem elküldeni őt a fenébe. - Rendben, akkor aludj tovább! Vagy öt percet szunyózhattam, amikor ismét megszólalt a böfögés! Át fogom állítani ezt a hánytató hangot! - Üzlet megkötve... - közölte Roly, de a várakozásából mindjárt tudtam, hogy valamit akar még mondani. Rövid ideig kuncogott csak, aztán kirobbant belole a röhögés: - Ne haragudj, csak később jöttem rá... Barátom, buzi-buli!!! ooo Ez az eszement Roly milyen kellemetlen helyzetbe hozott! Hogy én egy meleg buliban?! Különben sem hordok csipkeruhát meg magassarkú cipőt! Elképzelem, hogy hogy törölném képen valamelyiküket, ha odajönne hozzám, aranyom jöhet egy menet? Brrrr!!!!!!! Elkezdek nevetni. A barátnőmet viszont egy életre le tudnám koptatni. Drágám, be kell vallanom neked valamit… Már sokszor megpróbáltam a szakítást. Megcsaltam vagy háromszor, de azután jöttek a jelenetek, hogy ne hagyjam el, ő mindent megtesz értem, meg hogy öngyilkos lesz! Tulajdonképpen nem rosszabb, mint a többi csaj, de valahogy már fáraszt. Tizeséveim végén habzsoltam az életet, nők, pia, olimpia… Ha el is hagynám, nem kellene újabb barátnő egy ideig, csak egy kis nyugalom. 23 éves koromra kiégtem. Úristen! Elmegyek a buliba, vállalom a munkát. De azt papírba foglaltatom, hogy a DJ-hez nincs nyúlkálás! Roly szerint valami Fredericet kell hívnom… ooo Régen volt akkora lámpalázam, mint ez előtt a buli előtt. Nem a zenei tudásommal és ezirányú önbizalmammal volt a baj most sem, szerintem ez mondanom sem kell. Az feszélyezett, hogy a haveroktól mit fogok én ezért kapni! Hogy a szivatás nem marad el, arra mérget mertem volna venni. De ha bevállaltam, hát bevállaltam! A megbeszélt időben értem oda a party előtt. Az ajtónyitás és bemutatkozás után örömmel nyugtáztam, hogy a melegek 'nagyasszonya' tök normális hapsi. Fredericről meg nem mondtam volna, hogy meleg! Nem vézna, hanem szálkás az alkata, az arca is férfias és a hangja sem vékony, sipítozós, na meg nem is affektál, mint a filmekben a buziknál szokás. Felém nyújtotta a kezét, egy szorítással üdvözöltük egymást. Az sem olyan volt, mintha zoknit fogtam volna meg. - Itt lenne tehát a buli - mutatott szét a termen, s szemöldökét kissé felhúzva kérdően nézett rám. Hirtelem nem tudtam, hogy mi a gond, de azután rájöttem, hogy nem igazán tudom leplezni csodálkozásomat, hogy egy ilyen srác, hogyan kerülhet a melegek közé, s eléggé bamba pofát vághattam. Féltem, nehogy rájöjjön, hogy amíg magyarázott, közben én csak őt teszteltem, s mivel eléggé cikornyásan volt feldíszítve a helyiség, hogy eltereljem a szót, csak ennyit mondtam némileg élcelődve: - Jó a dizájn! Frederic nem válaszolt, csak elmosolyodott. Kipakoltam a cuccaimat, s csakhamar megszólalt a basszus. A vendégek is lassan érkezni kezdtek. Főleg fiúk. És a nagyestélyit otthon hagyták, hál' Istennek! Hirtelen egy zuhanó repülőgép zúgása és robbanása szólalt meg a mobilomon. Roly volt az, én állítottam át a hozzá tartozó csengést, hogy jelezzem, amikor hív, az kész katasztrófa. Elváltoztatott, vékony hangon szólt bele a telefonba: - Norbi, szólíthatlak barátomnak vagy inkább már barátnőmnek? ooo A zene az életem. Amikor keverem a számokat úgy érzem, hogy alkotok. Ami a hangszóróból szól az már nem (csak) a zenekarok produkciója, inkább az enyém. Az én érzéseim vannak benne, az én gondolataim és még a sejtjeim is átveszik a hangfalak membránjának a lüktetését... Most is eggyé váltam a zenémmel. Már el is felejtettem, hogy hol vagyok. Csak azt láttam, hogy a tánctéren az emberek is átélik a zenét, s lereagálnak minden egyes ritmust. Fergeteges buli volt. Az arcok kipirultak, s egyre csapzottabb lett a társaság, mert nem hagytam nekik pihenőt, csak nyomtam az újabb és újabb számokat. Őszintén mondom, hogy jól éreztem magam. Az elején még volt némi feszélyezettség. Na, nem azért, mert mintha valami inzultus ért volna. Éppen ellenkezőleg. Eleinte nem nagyon foglalkoztak velem, s ez zavart. Kicsit később azért rájöttem, hogy miért. Frederic néha odajött, s hozott némi italt, hogy feltöltse a készletem. - Remélem, hogy nincs semmi probléma. Mindenkivel közöltem, hogy a házigazdához tartozol. Nem tudtam hirtelen megszólalni. Nem a levegőm akadt el, a poén nem okozott nálam sokkot, csak nem jutott eszembe semmi frappáns dolog, hogy visszaüssem a labdát. Frederic kacsintott: - Ne ijedj meg, csak vicc volt! Mindenki tudja, hogy a hetero világból jöttél. |
 |
Ekkor már egyáltalán nem éreztem úgy, hogy én máshonnan jöttem volna. A srácok többsége tök normális volt, csupa olyan arc, akiket bármikor bevállalok, mint haverokat. Ahogy fokozódott a hangulat, szerencsére egyre többen felejtették el a házigazda tiltását, s jöttek oda hozzám, hogy számokat kérjenek, beszélgessenek. Régi ismerősöket is felfedeztem különböző szórakozóhelyekről. Az egyik kedvenc számomat engedtem éppen, ez mindig felpörgeti ezerre a tömeget. Az egyik srác az asztal tetején táncolt. Csak egy farmernadrág volt rajta, a felsőteste meztelen. Csak néztem, hogy milyen profin csinálja a fiú. Minden ütemre megmozdult egy izma, s volt mi, hogy megmozduljon. Teste szépen kidolgozott, szálkás volt. Én magam simán elbújhattam volna mögötte. Hogy sírhatnak ezután a lányok - futott át az agyamon. Nagyon jóképű volt a srác. Olyan igazi társasági ember, aki csinálja a hangulatot, s viszi magával a bulit. Amikor vége volt a számnak, leugrott az asztalról, s a tömegen át hozzám furakodott. - Légyszi! Lehet ezt még egyszer? Csak bólintottam, s a következő ütem után már vissza is kevertem a kért zenét. A fiú arca felderült. |
|
- Köszi - kiáltotta, s az arcomra nyomott egy puszit. - Szivesen - mondtam ledöbbenten, de nem a lerohanás miatt akadtam ki, hanem inkább azon csodálkoztam, hogy egyáltalán nem esett rosszul ez az új "élmény". Még vagy negyed óráig tomboltattam a társaságot, azután következett egy kis pihenő. Az egyik srác megkért, hogy megengedném-e, hogy egy rövid ideig ő adja a zenét, néha ugyanis DJ-skedik. Rám fért egy kis pihenő, úgyhogy helyet cseréltünk. - Remélem nem haragszol! Szia! Dave vagyok - az a jóképű táncos srác állt mellettem, aki az előbb lesmárolt. - Megiszunk valamit? - Semmi gond - mondtam, s elindultunk a pult felé. ooo - Teljesen kiszáradtam - mondja Dave ahogy hátrasimítja csapzott haját. - Én sört kérek - szól a pincérfiúnak. - Te mit iszol? - fordul felém. Én is maradok a sörnél, a rövid italok nem tesznek túl jót, amikor szükségem van a kézügyességemre. - Apám, remekül csinálod! - mondja a srác a zenémre célozva, miközben sörösüvegét az enyémhez koccintja. - Te is a táncot. Hol tanultad? - Különböző klubokban lépek fel, jó pénzkereseti lehetőség. Meg szeretem is. MELEG klubokban is táncolok - mondja Dave kihangsúlyozva a meleg szót, majd meghúzza az üvegét. Tehát Frederic őt is figyelmeztette! - Nem látszik rajtad..., mármint hogy meleg lennél. Kiszalad a számom a mondat eleje, úgyhogy be kell fejeznem, habár közben megbántam már, hogy belefogtam. - Rajtuk meglátszik? - néz a szememben, miközben az üveg szájával körbemutat a termen. Elvörösödök és csak megrázom a fejem, hogy nem. - Sok barátnőm volt, de éreztem, hogy egyik sem igaz kapcsolat - mondja a bárpultra könyökölve. - Egyik nőtől a másikhoz menekültem, de hiába, mert magam elől futottam. Nem akartam bevallani, hogy én más vagyok. Csak hazudtam. Magamnak, a lányoknak és a világnak. - Most mit érzel? - kérdezem kissé zavartan, mert a barátnőm képe villan fel az agyamban. Az üvegét a söntésre teszi, felém fordul és alig észrevehetően elmosolyodik: -Szabad vagyok. Az igazság megér ennyit. Most van barátod, kivánkozik az ajkamra a kérdés, de nem merem feltenni, inkább húzok egy nagy kortyot a sörből. |
|
A fiú testén lassan felszárad a verejték. Magára húzza az ingét, s már csak a mellkasa látszik ki, mert a felső részt nem gombolja be. Hallgatok. Csendben ülök és moccanni sem merek. Mint egy gyerek, aki valami bűnt követett el és csak lapít. Nem meri vállalni a tettét. Istenem, nekem tetszik ez a srác! - A családom nem igazán fogadja el a helyzetet - folytatja Dave. - Megértem, őket is becsaptam, számukra gyorsan jött a fordulat. Azért jöttem el otthonról. Itt, ebben a városban még nem sok embert ismerek. Te ilyen körökben mozogsz. Ha be tudnál ajánlani pár helyen, mint táncost... Persze, csak ha nem zavar, hogy MELEG vagyok. - Neem - mondom hirtelen. Kér a pincérsráctól egy golyóstollat, s lefirkantja egy papírfecnire a számát. |
 |
|
Elfogyott a sörünk. Visszamegyünk a táncterembe. Ő a vendégek közé, én a lemezeimhez. Lerakom a cetlit a CD-lejátszó mellé. Ismét beindul a pörgés, de már nem tudom átélni a zenét. Csak az ő szavai kavarognak a fejemben. "Sok barátnőm volt, de éreztem, hogy egyik sem igaz kapcsolat... Magam elől futottam... Csak hazudtam... Magamnak, a lányoknak és a világnak..." A barátnőimet látom, felsorjáznak az arcok a gondolatomban. Hódításaimmal fel tudtam vágni a haverok előtt, de igazán egyiküket sem szerettem. Dübörög a basszus a hangszórókból, de mintha messziról szólna. Vagy én vagyok távol, valahol egyedül. A cetlit nézem. Tetszik ez a fiú. Szól a zene és Dave szavai visszhangoznak benne. "A családom nem igazán fogadja el a helyzetet... Megértem őket..." Kezembe veszem a cetlit, s az egyik tenyeremben papírgolyót gyűrök belőle, s a földre dobom, majd a lábommal a keverőpult alá rúgom. Legszivesebben haza mennék már, de nem lehet, még tart a buli. Csak Dave-et látom. A terem különböző pontjain táncol, máskor a srácokkal beszélget. Fáj a fejem, a torkom is kiszáradt, rosszul érzem magam, s alig telik az idő. - Hülye vagyok! - suttogom az ajkaim közt. Lehajolok, felveszem a papírgolyót, kisímítom és a tárcámba teszem. A lemezek közé nyúlok, kikeresem Dave kedvenc zeneszámát és a lejátszóba tolom... |
|
Enryboy A történet teljes egészében a Szivárványszíntoll-blogon található "A karácsony melege" címmel. |